Jó olvasást!! Remélem tetszeni fog.. ♥ ♥
U.i.: Kicsit rövidre sikerült, de nem akartam annyi mindent összezsúfolni egy részbe. :)
*D
Együtt töltöttük az
egész napot. Csokis sütit sütöttünk (ami egyébként nagyon finom lett),
állatkertben voltunk és estére elmentünk hamburgert enni a McDonald’s-ba. Este
10 felé hazavittem őt a kocsimmal. A szülei már nagyon várták. Nem mondta el
nekik, hogy nálam marad éjszakára, ami nagyon meglepett.
Megbeszéltük, hogy holnap én megyek át hozzá mikor majd felébredt.
Megbeszéltük, hogy holnap én megyek át hozzá mikor majd felébredt.
Másnap:
Délelőtt fél 11 felé
hívott Hope, hogy ébren van, ezért gyorsan felöltöztem és rohantam is át hozza.
Épp az asztalnál ült a konyhájukban és olvasott. Köszöntem az anyukájának, aki
épp a tűzhelynél főzött, majd megcsókoltam Hope-ot.
Felmentünk a szobájába. Leültem az ágyára. Szokatlan módon
nem volt csillogó tisztaság nála. Az iskolás könyvei szét voltak dobálva az
ágyán, ruhái a földön. Kérdőn néztem rá, mire megvonta a vállát.
- Nem volt kedvem pakolni – mondta. – Megyek, lezuhanyozok. Megvársz itt?
- Persze. Összepakoljam legalább a könyveidet? – kérdeztem kedvesen. Talán nagyon fájt a feje vagy túl fáradt volt ahhoz, hogy rakodjon.
- Ja, nem kell. Jó ez így, köszi – mosolygott. – Sietek! – kiáltott, és már csukta is be maga mögött a fürdőszoba ajtaját.
Amint kiment, felálltam és egy kupacba rendeztem a könyveit és összehajtottam a ruháit.
Az asztalán is nagy rendetlenség volt. A tollai szerteszét voltak dobálva, füzetlapok voltak kitépkedve.
Fogtam a tollakat, beraktam őket a tolltartójába, a füzetlapokat pedig egy helyre gyűjtöttem, hátha kellenek még valamire.
Az összes papír üres volt, kivéve egyet. Tele volt írva rövid tőmondatokkal. Kezembe vettem és olvasgatni kezdtem.
A címe „Bakancslista” volt. Lefehéredtem. A bakancslistát azok írják általában, akik hamarosan meghalnak. Az egész lista lényege az, hogy ami rajta szerepel, azt még meg szeretnéd valósítani hátralévő életedben.
Pont, amikor a végére értem, akkor toppant be Hope. Megpróbáltam a hátam mögé rejteni a papírt.
- Bocsi csak itt felejtettem a hajgumimat és nem akartam, hogy vizes legyen a hajam – nevetett.
Körülnézett és észrevette, hogy rendet tettem a szobájában.
- Megkértelek, hogy ne rakodj össze helyettem. Én sem takarítok a te szobádban, nem? – emelte fel a hangját.
- Bocsánat, én csak gondoltam segítek, hogy neked ne kelljen.
- Mi az a kezedben? – kérdezte riadtan. – Te kutakodtál az asztalomon?
- Csak ott is összerakodtam. És… Megmagyaráznád, hogy mi is ez? – mutattam fel a papírt.
- Nem hinném, hogy sok közöd lenne hozzá – válaszolta flegmán.
Mérgesen összehúztam a szemem.
- Hope, van hozzá közöm, hisz járunk – mondtam halkan. – Miért írsz bakancslistát?
Sóhajtott, majd leült az ágyára. Keresztbe fonta a karjait majd a padlót kezdte el bámulni. Pár másodperc múlva végre vette a fáradtságot és rám nézett.
- Mert meg fogok halni. Szerinted mégis miért? Mert unatkoztam és nem ment semmi a Tv-ben? Hát nem! Azért írtam, mert sok dolog maradt még, amit nem vittem véghez az életemben. Azt hittem, hogy van rá még elég időm.
- Van elég időd, Hope! - a sírás határán álltam.
- A francokat van! Hónapjaim vannak hátra. És ezeket mind meg akarom valósítani. És ha te úgy döntesz, hogy nem támogatsz benne, akkor menj el most! – mutatott az ajtó felé.
Meg sem mozdultam.
- Nem akarlak itt hagyni. Támogatlak. Csupán csak bízok benne, hogy túléled ezt az egészet. Talán baj, ha nem temetlek már most el? Baj, hogy bizakodok abban, hogy meggyógyul a barátnőm? – kérdeztem indulatosan.
Sírni kezdett. Nem bírtam tétlenül nézni. Odamentem hozzá és megöleltem. Hirtelen elfogott a bűntudat.
- Sajnálom, hogy kiabáltam veled – mondtam halkan. – Nem fordul elő többet, megígérem.
- Én sajnálom, amiért olyan bunkó voltam. Nem tudom, mi van velem. Mindenen felhúzom magam. Reggel nem találtam az irodalom füzetemet, ezért mindent szétdobáltam. Aztán rájöttem, hogy a fiókomban van. Ami pedig a szétdobált ruhákat illeti, nem találtam a kedvenc pólómat. Tudod azt, amelyiken az a fehér kiskutya van. Aztán anya elmondta, hogy épp mosásban van. De… Ezt a rák teszi velem. Az orvos is mondta, hogy a hangulatingadozásaim természetesek. De attól még utálom őket. Egy igazi seggfej lettem. Sajnálom.
- Nem kell bocsánatot kérned – csókoltam meg. – Szeretlek!
- Én is. Nagyon – bújt hozzám.
Így ültünk pár percig. Néma csendben, összebújva.
Aztán én törtem meg a csendet:
- Felolvasod nekem a bakancslistádat? Néhány pont magyarázatra szorul.
- Persze. Kezdhetem?
- Igen – bólintottam.
- Bakancslista – olvasta fel a címét. – Mielőtt meghalok szeretnék:
1. Ruhástul zuhanyozni – mindig is ki akartam próbálni.
2. „Ingyen ölelés” táblával az utcán embereket ölelgetni – a filmekben jó bulinak tűnik.
3. Házibulit rendezni – minden tini álma, nem? – nézett rám kérdőn, én pedig megvontam a vállam. Nem nagyon vonz mostanában a bulizás.
4. Írni egy bakancslistát – ezt már ki is pipálhatom – nevetett.
5. Emberekkel trollkodni a bevásárlóközpontban – jó lehet embereket megviccelni, aztán nevetni rajtuk. Nem hagyhattam ki.
6. Beöltözős buli – mint például Halloweenkor. Mikor kicsi voltam, sosem hívtak meg ilyenekre.
7. Gitár órákat venni – mindig is meg akartam tanulni gitározni, csak eddig nem volt rá alkalmam.
8.Hangosan énekelni egy metrón – vicces lehet. Kíváncsi vagyok az emberek reakciójára.
9.Esőben csókolózni – minden lány álma. Nekem is ki kell egyszer próbálnom.
10. Kiszökni éjjel – egyszer próbálkoztam, de rajtakaptak. Aztán egy hétig szobafogságban voltam – sóhajtott szomorúan.
11. Egy kép az Eiffel-toronnyal – soha nem jártam még Párizsban. Nagyon szeretném látni a tornyot.
12. Szerenádot kapni – szerintem aranyos dolog, ha egy srác énekel a lánynak – mosolygott rám, én pedig nevetni kezdtem. Ez annyira nyálas.
13. Gördeszkázni tanulni – menőn néz ki, így hát leírtam – vonta meg a vállát.
14. Lampionos buli – olyan gyönyörű lehet, ahogy a sok lampion száll a levegőben. Látnom kell.
16. Gyűrűt kapni valakitől – nem jegygyűrűt, csak egy egyszerű gyűrűt. Sosem kaptam még ilyesmit.
17. Élni – sóhajtott. – Ennyi lenne. Szerinted menni fog?
- Persze. Hisz segítek – húztam magamhoz, majd megcsókoltam.
- Harry? Nem nézünk filmet? Fáradt vagyok – állt fel az ölemből.
- Nézhetünk. Van egy tök jó film. Nemrég néztem meg először, azóta vagy háromszor újranéztem. Bruce Willis játszik benne – indultam is a laptopja felé, hogy megkeressem a neten a filmet.
- Inkább nézzük meg a Twilight- ot – szólt vidáman, mire megtorpantam.
- Tessék? – fordultam vissza. – Ugye csak viccelsz? – néztem rá komolyan. Nincs az az Isten, amiért én megnézzem a Twilight-ot.
- Nem. Már le is szedtem a gépemre. Tök cukik Belláék. És annyira romantikus, mikor Edward próbálja őt megvédeni minden rossztól. Naa, kérlek! – könyörgött. – Tetszeni fog, hidd el.
- Én is meg szeretnélek védeni minden rossztól, mint az az Edward gyerek Bellát. Ezért nem láthatod a Twilight-ot – kacsintottam, mire nevetni kezdett.
- De már megnéztem. Ötször – mondta, mire nagyon meglepődtem. Hogy lehet egy olyan filmet megnézni ötször? Lehetetlen.
Végül két órán keresztül bámulhattam, ahogy egy vámpírt meg egy csajt, aki csak egy arckifejezést ismer. Felemelő érzés volt, rég aludtam ilyen jót.
Este tízkor keveredtem haza. Anya és Gemma Tv-t néztek. Leültem melléjük, de nem nagyon figyeltem a filmre, bár épp két ember lőtte egymást egy forgalmas utcán. Pár perc után inkább felmentem a szobámba. Felhívtam Louis-t. Fél órát beszéltünk mindenféléről. Aztán próbáltam felhívni Hope-ot, de nem vette fel. Biztos elaludt. Így hát inkább én is megpróbáltam elaludni.
- Nem volt kedvem pakolni – mondta. – Megyek, lezuhanyozok. Megvársz itt?
- Persze. Összepakoljam legalább a könyveidet? – kérdeztem kedvesen. Talán nagyon fájt a feje vagy túl fáradt volt ahhoz, hogy rakodjon.
- Ja, nem kell. Jó ez így, köszi – mosolygott. – Sietek! – kiáltott, és már csukta is be maga mögött a fürdőszoba ajtaját.
Amint kiment, felálltam és egy kupacba rendeztem a könyveit és összehajtottam a ruháit.
Az asztalán is nagy rendetlenség volt. A tollai szerteszét voltak dobálva, füzetlapok voltak kitépkedve.
Fogtam a tollakat, beraktam őket a tolltartójába, a füzetlapokat pedig egy helyre gyűjtöttem, hátha kellenek még valamire.
Az összes papír üres volt, kivéve egyet. Tele volt írva rövid tőmondatokkal. Kezembe vettem és olvasgatni kezdtem.
A címe „Bakancslista” volt. Lefehéredtem. A bakancslistát azok írják általában, akik hamarosan meghalnak. Az egész lista lényege az, hogy ami rajta szerepel, azt még meg szeretnéd valósítani hátralévő életedben.
Pont, amikor a végére értem, akkor toppant be Hope. Megpróbáltam a hátam mögé rejteni a papírt.
- Bocsi csak itt felejtettem a hajgumimat és nem akartam, hogy vizes legyen a hajam – nevetett.
Körülnézett és észrevette, hogy rendet tettem a szobájában.
- Megkértelek, hogy ne rakodj össze helyettem. Én sem takarítok a te szobádban, nem? – emelte fel a hangját.
- Bocsánat, én csak gondoltam segítek, hogy neked ne kelljen.
- Mi az a kezedben? – kérdezte riadtan. – Te kutakodtál az asztalomon?
- Csak ott is összerakodtam. És… Megmagyaráznád, hogy mi is ez? – mutattam fel a papírt.
- Nem hinném, hogy sok közöd lenne hozzá – válaszolta flegmán.
Mérgesen összehúztam a szemem.
- Hope, van hozzá közöm, hisz járunk – mondtam halkan. – Miért írsz bakancslistát?
Sóhajtott, majd leült az ágyára. Keresztbe fonta a karjait majd a padlót kezdte el bámulni. Pár másodperc múlva végre vette a fáradtságot és rám nézett.
- Mert meg fogok halni. Szerinted mégis miért? Mert unatkoztam és nem ment semmi a Tv-ben? Hát nem! Azért írtam, mert sok dolog maradt még, amit nem vittem véghez az életemben. Azt hittem, hogy van rá még elég időm.
- Van elég időd, Hope! - a sírás határán álltam.
- A francokat van! Hónapjaim vannak hátra. És ezeket mind meg akarom valósítani. És ha te úgy döntesz, hogy nem támogatsz benne, akkor menj el most! – mutatott az ajtó felé.
Meg sem mozdultam.
- Nem akarlak itt hagyni. Támogatlak. Csupán csak bízok benne, hogy túléled ezt az egészet. Talán baj, ha nem temetlek már most el? Baj, hogy bizakodok abban, hogy meggyógyul a barátnőm? – kérdeztem indulatosan.
Sírni kezdett. Nem bírtam tétlenül nézni. Odamentem hozzá és megöleltem. Hirtelen elfogott a bűntudat.
- Sajnálom, hogy kiabáltam veled – mondtam halkan. – Nem fordul elő többet, megígérem.
- Én sajnálom, amiért olyan bunkó voltam. Nem tudom, mi van velem. Mindenen felhúzom magam. Reggel nem találtam az irodalom füzetemet, ezért mindent szétdobáltam. Aztán rájöttem, hogy a fiókomban van. Ami pedig a szétdobált ruhákat illeti, nem találtam a kedvenc pólómat. Tudod azt, amelyiken az a fehér kiskutya van. Aztán anya elmondta, hogy épp mosásban van. De… Ezt a rák teszi velem. Az orvos is mondta, hogy a hangulatingadozásaim természetesek. De attól még utálom őket. Egy igazi seggfej lettem. Sajnálom.
- Nem kell bocsánatot kérned – csókoltam meg. – Szeretlek!
- Én is. Nagyon – bújt hozzám.
Így ültünk pár percig. Néma csendben, összebújva.
Aztán én törtem meg a csendet:
- Felolvasod nekem a bakancslistádat? Néhány pont magyarázatra szorul.
- Persze. Kezdhetem?
- Igen – bólintottam.
- Bakancslista – olvasta fel a címét. – Mielőtt meghalok szeretnék:
1. Ruhástul zuhanyozni – mindig is ki akartam próbálni.
2. „Ingyen ölelés” táblával az utcán embereket ölelgetni – a filmekben jó bulinak tűnik.
3. Házibulit rendezni – minden tini álma, nem? – nézett rám kérdőn, én pedig megvontam a vállam. Nem nagyon vonz mostanában a bulizás.
4. Írni egy bakancslistát – ezt már ki is pipálhatom – nevetett.
5. Emberekkel trollkodni a bevásárlóközpontban – jó lehet embereket megviccelni, aztán nevetni rajtuk. Nem hagyhattam ki.
6. Beöltözős buli – mint például Halloweenkor. Mikor kicsi voltam, sosem hívtak meg ilyenekre.
7. Gitár órákat venni – mindig is meg akartam tanulni gitározni, csak eddig nem volt rá alkalmam.
8.Hangosan énekelni egy metrón – vicces lehet. Kíváncsi vagyok az emberek reakciójára.
9.Esőben csókolózni – minden lány álma. Nekem is ki kell egyszer próbálnom.
10. Kiszökni éjjel – egyszer próbálkoztam, de rajtakaptak. Aztán egy hétig szobafogságban voltam – sóhajtott szomorúan.
11. Egy kép az Eiffel-toronnyal – soha nem jártam még Párizsban. Nagyon szeretném látni a tornyot.
12. Szerenádot kapni – szerintem aranyos dolog, ha egy srác énekel a lánynak – mosolygott rám, én pedig nevetni kezdtem. Ez annyira nyálas.
13. Gördeszkázni tanulni – menőn néz ki, így hát leírtam – vonta meg a vállát.
14. Lampionos buli – olyan gyönyörű lehet, ahogy a sok lampion száll a levegőben. Látnom kell.
16. Gyűrűt kapni valakitől – nem jegygyűrűt, csak egy egyszerű gyűrűt. Sosem kaptam még ilyesmit.
17. Élni – sóhajtott. – Ennyi lenne. Szerinted menni fog?
- Persze. Hisz segítek – húztam magamhoz, majd megcsókoltam.
- Harry? Nem nézünk filmet? Fáradt vagyok – állt fel az ölemből.
- Nézhetünk. Van egy tök jó film. Nemrég néztem meg először, azóta vagy háromszor újranéztem. Bruce Willis játszik benne – indultam is a laptopja felé, hogy megkeressem a neten a filmet.
- Inkább nézzük meg a Twilight- ot – szólt vidáman, mire megtorpantam.
- Tessék? – fordultam vissza. – Ugye csak viccelsz? – néztem rá komolyan. Nincs az az Isten, amiért én megnézzem a Twilight-ot.
- Nem. Már le is szedtem a gépemre. Tök cukik Belláék. És annyira romantikus, mikor Edward próbálja őt megvédeni minden rossztól. Naa, kérlek! – könyörgött. – Tetszeni fog, hidd el.
- Én is meg szeretnélek védeni minden rossztól, mint az az Edward gyerek Bellát. Ezért nem láthatod a Twilight-ot – kacsintottam, mire nevetni kezdett.
- De már megnéztem. Ötször – mondta, mire nagyon meglepődtem. Hogy lehet egy olyan filmet megnézni ötször? Lehetetlen.
Végül két órán keresztül bámulhattam, ahogy egy vámpírt meg egy csajt, aki csak egy arckifejezést ismer. Felemelő érzés volt, rég aludtam ilyen jót.
Este tízkor keveredtem haza. Anya és Gemma Tv-t néztek. Leültem melléjük, de nem nagyon figyeltem a filmre, bár épp két ember lőtte egymást egy forgalmas utcán. Pár perc után inkább felmentem a szobámba. Felhívtam Louis-t. Fél órát beszéltünk mindenféléről. Aztán próbáltam felhívni Hope-ot, de nem vette fel. Biztos elaludt. Így hát inkább én is megpróbáltam elaludni.
