Bonyolult (4.rész)

 Hali, hoztam egy kis meglepetés részt! :) Jó olvasást. Boldoggá tennétek, ha kommentelnétek. :) ♥

Egész éjjel úgy terveztem, hogy reggel sokáig alszom, mert nem megyek be a suliba. 

 De ahogy az lenni szokott, sosem úgy történik minden, ahogy azt az ember eltervezte.

 Hajnalban keltem, fogalmam sincs miért. Azt gondoltam, ha legalább ilyen korán felkeltem, üssem el hasznosan az időt. Nekiálltam takarítani a szobámat. Ritkán teszek ilyet. Legalább anyám örüljön, nem?

Megnéztem az órát. Hajnali 5:15 és már fel voltam porszívózva ( Anya nem nagyon díjazta az ötletet, nem tudom, miért... ).

Nekiálltam összerakni a ruhásszekrényemet, de valahogy rohadtul nem tudtam koncentrálni arra, amit csinálok. 

 Hirtelen felindulásból kocsiba ültem, és egyenesen Hope-ék háza felé vettem az irányt.

A ház előtt türelmesen várakoztam. 

Úgy fél órát várhattam kint a kocsiban, mikor kilépett a házból Hope. 

Észre sem vette a fekete Range Rover-t. 

Elindult az utcán én pedig követtem őt a kocsimmal. Nagyon lassan haladtam mellette és még mindig nem vett észre.

- Hova, hova kislány? - húztam le vigyorogva az ablakot.

Megdöbbenésében megtorpant és rám bámult.

- Harry, te mit keresel itt? 

- Jöttem érted. Miért, minek látszik? - nevettem.

Nem szólt semmit, csak tovább sétált az úton.

- Hope! Szállj be a kocsiba! - utasítottam.

- Nem.

- Azt mondtam, szállj be a kocsiba! Most! - mondtam valamivel hangosabban.

- Már reggel sem hagysz békén? Miért kell állandóan parancsolgatnod? 

- Nem parancsolgatok, csak szállj be a rohadt kocsiba - jöttem ki a sodromból.

- Tessék, boldog vagy? - csapta be maga mögött az ajtót, mikor beszállt.

- Ha még egyszer becsapod azt a kicseszett ajtót, akkor...

- Akkor mi lesz? Megütsz? - kérdezte ingerülten.

- Sosem ütöttem meg nőt - néztem a szemébe.

- Hah, kötve hiszem! Amilyen agresszív vagy...

- Hope, fejezd be!

- Nem Harry, nem fejezem be. Legalább most az egyszer ne parancsolgass! Csak pár napja ismerlek, de meg sem tudom számolni, hányszor bunkóztál velem! 

- Fejezd be a vádaskodást! Kilenc évesen végig kellet néznem, ahogy apám veri anyámat. Szerinted ezek után képes lennék megütni egy nőt?  - kérdeztem halkan.

Totál megdöbbent. Tágra nyílt szemekkel bámult rám.

- Harry én... 

- Nem Hope, te egyáltalán nem ismersz! Azt sem tudod, milyen vagyok valójában. 

- Akkor engedd, hogy megtudjam... Kérlek! - suttogta.

- Ez nem ilyen egyszerű, Hope! - csóváltam a fejem. Tényleg nem volt egyszerű - Induljunk! 

Az út nagy része csendben telt, csak a zene szólt háttérzaj gyanánt.

 - Áááá, megjöttek a szerelmesek! - jött oda hozzánk Summer. Olyan idegesítő a csaj. Legszívesebben... Nem tudom... - Hé, Hope, együtt érkeztetek, csak nem Harry-nél töltötted az éjszakát? - mosolygott cinkosan, mire Hope teljesen elvörösödött.

- Nem, mi nem... - makogott.

- Igen, nálam aludt - karoltam át. Közbe kellet szólnom, nehogy elszólja magát.

 Szokásos laza nap. Majdnem az összes órán engem feleltettek. Hope próbált súgni, de nem nagyon ment neki. Most vagy ő különösen tehetségtelen a súgásban, vagy én nem tudok szájról olvasni...

 Egyébként eléggé kiakadt, amiért azt hazudtam Summer-nek, hogy lefeküdtünk. Azt szajkózta, hogy mit fognak így gondolni róla az osztálytársaink. Én pedig közöltem vele, hogy engem nem érdekel mások véleménye, mire ő megint megvádolt azzal, hogy bunkó vagyok. Fogalmam sincs, mi van vele. Olyan érzékeny, mint egy óvodás. És szeszélyes is. Egyszer totál aranyos, aztán meg mint akinek átcsaptak...

- Harry, Harry, képzeld! - futott felém mosolyogva Hope, miután kicsengettek az utolsó óráról. 

- Képzelem, de mit? - röhögtem. Szóval megint jó kedve van. Ennek örülök.

- Summer meghívott Jack bulijába! - ugrált úgy, mint egy ötéves. - Jövőhét pénteken lesz! 

- Mi? Ne már!

- Most miért? Tök jó lesz! - totál be volt lelkesülve.

- Nem mehetsz el - közöltem szárazon.

- Ezt nem te fogod eldönteni! 

- Nem baj. Nem neked valók Jack bulijai. Tele van részeg barmokkal, akik csak arra mennek, hogy megfektessenek. Bedrogoznak es aztán már másnap nem is emlékszel semmire - meséltem az igazságot. Nem tudom Hope-t elképzelni egy ilyen bulin. És őszintén szólva nem is akarom...

- Tapasztalatból mondod, Harry? - szólt be. Ha-ha-ha. Nagyon vicces kedvében van a kislány.

- Nevess csak, de nem fogom ápolni az érzékeny lelkedet, mikor majd egy idióta megfektet...

- Gyere el velem! - ajánlotta hirtelen.

- Kösz, inkább most kihagynám.

 Semmi kedvem sem volt partizni. Már egy ideje nem voltam buliban, és nem is szerettem volna lenni. 

 Már egy jó ideje feladtam a régi életemet. Minden napos bulik, segg részegen az utcákon randalírozás, minden éjszaka más csajjal az ágyban, kamu barátok...

- Ne már Harry. Muszáj elkísérned!

- Nem, Hope, nem megyek abba a hülye buliba, ahogy te sem. És erről nem nyitok vitát! 

- Én csak azért is elmegyek - ellenkezett. Olyan önfejű és csökönyös. 

- Jó, ahogy akarod. Nem az én bajom lesz ha egy köcsög megdug részegen...

- Jaj, Harry, olyan negatív vagy! - nevetett ki.

- Miért, van a dolognak jó oldala is? Hm, kérlek avass be, kíváncsi vagyok rá! - cinikuskodtam.

- Arra nem gondoltál, hogy esetleg jó fejnek találnak és azért hívnak el? - eléggé fel volt háborodva. 

- Óh, hidd el nem barátkozni akarnak. Hope, én csak meg akarlak védeni! - mondtam már valamivel kedvesebben.

- Nem kell a védelmed, Harry. Pénteken elmegyek abba a buliba, ha kell, nélküled! És innentől gyalog megyek - szállt ki az autómból.

- Oké, de rám többet ne számíts! - kiabáltam utána, mire ő a középső ujját mutatta felém.

Elegem van ebből a csajból. Kikészít a viselkedése. Egyszer minden oké, aztán meg mint egy sárkány.

És az a legszomorúbb, hogy nem tudom, miért idegesít annyira a viselkedése. Régen magasról tettem volna rá, ha valaki ilyen lett volna velem. De most fogalmam sincs miért, de átkozottul zavar. 

 Tudom, hogy Summer nem azért hívta meg Hope-t a buliba, mert bírja őt, hanem ezért, mert reméli, hogy én is vele megyek. Csak azért sem jelenek meg azon a bulin.

 Nem tudom, Hope komolyan gondolja-e, hogy elmegy arra a partira. Úgy döntöttem, nem érdekel. Leszállok Hope-ról. Én próbáltam kedves lenni, most ő a bunkó, nem én. Csináljon amit csak akar. Engem mostantól hidegen hagy.

*D