2014. február 17., hétfő

Állbarátnő (3.rész)

 Sziasztok! Meghoztam a harmadik részt is. Remélem tetszik! :)
Jó olvasást és kommenteljetek, ha tetszett! :) ♥



- Hol maradtál ilyen sokáig? - várt az anyám az ajtóban. - Jaj, Harry, ugye nem keveredtél megint valamibe? - aggodalmaskodott.
- Őhm... Nem anya, minden oké. Egy lányt vittem haza - tájékoztattam, de rögtön megbántam.
- Óh, Harry! Egy lányt? - kapott a szája elé. - Na és hogy hívják? - csillant fel a szeme
- Anya, nyugi már. Csak hazavittem őt a kocsimmal - mondtam neki a szobámba menet. - Pihenni mentem.  Szia.
- Harry, ne menj be a szobádba! Beszélgessünk! Gyere vissza! 
- Oké anya, majd talán máskor - csuktam be a szobám ajtaját.
***************************************
 Fogalmam sincs miért, de vártam a reggelt. Vártam, hogy beérjek a suliba. Nem tudom, miért. Hope miatt? Nem hinném. Stréber lettem? Remélem nem. 
- Hey, Harry! Nem jössz Jack bulijába? - jött oda hozzám a folyosón Summer. - Állítólag tök jó lesz. Dj, meg minden. 
- Nem, kösz, most kihagynám - morogtam.
- Jaj, ne izélj már! Gyere! Pia minden mennyiségben! - kacsintott, fogalmam sincs miért. Elég nevetséges a csaj...
- Figyelj, Summer, amit most mondok, próbáld megjegyezni elsőre, mert csak egyszer mondom el. Ne mászkálj utánam! Nem akarok tőled semmit, oké? Keress más hülyét magadnak. Kösz a megértést! - csaptam be a szekrényajtómat.
- Ne már, Harry. Ne izélj. Félreérted! Ne menj el!- futott utánam.
- Summer, kopj le! - mondtam, miközben sebes léptekkel az osztályunk felé igyekeztem. 
- Harry, van valakid, vagy mi? - fogta meg a kezem.
- Van. És ne fogdozz. Kösz! - muszáj volt azt mondanom neki, hogy foglalt vagyok, különben nem száll le rólam.
- Ki az? Ismerem? Ide jár? Hányadikos? Az új csaj az? - totál bedilizett. 
- Igen, Hope az - szaladt ki a számon akaratom ellenére, de rögtön megbántam.
- Mi? Hope? Ez most komoly? Ne viccelj már!
- Hagyj már békén! - léptem be az osztályba. 
- Mi van, Styles, üldöznek a csajok? - röhögött Tresh. 
- Te meg fogd be! - üvöltöttem rá, mire összehúzta magát.
Leültem a helyemre és fülhallgatón hallgattam a zenét. 
 Pár perccel később Hope lépett be a terembe. 
 Fekete rövidujjút viselt és piros nadrágot. Most már kevésbé nézett ki strébernek.
- Szia - köszöntött mosolyogva.
Éreztem Summer tekintetét magamon. Ha csak odaköszönök neki, nem fogja bevenni, hogy járunk. 
- Szia - léptem oda hozzá és megöleltem. Totál lesokkolódott. Olyan kis alacsony volt és törékeny. A hajának vattacukor illata volt.
Az egész osztály csak bámult és "hú"-zott.
- Harry, ez mi volt? - suttogta.
- Majd elmesélem - röhögtem el magam kínosan. 
A tanár egész órán Hope-ot feleltette. Hihetetlen a csaj. Minden kérdésre tudta a választ. 
- Stréber! - suttogtam neki, mikor visszaült a helyére.
- Bunkó - suttogta vissza, mire belerúgtam a székébe, hogy idegesítsem.
- Ha még egyszer megrúgod a székemet, akkor...
- Akkor mi lesz, sikítasz? - röhögtem el magam.
- Óh, fogd be! Nem vagy vicces - fordult vissza a tábla felé.
Kicsengetés után rögtön megragadtam az alkalmat, hogy elmeséljem Hope-nak a "tervemet".
 - Hope, beszélhetnénk?
- Miről? - értetlenkedett. Summer a szeme sarkából végig minket nézett.
- Őhm... csak gyere ki a folyosóra! - fogtam meg apró kezét és húztam magam után.
- Harry, mi ez az egész? Először megölelsz, aztán bunkó vagy, most meg... - emelte fel a hangját, ami nagyon meglepett. 
- Hope, figyelj rám! Kérnék tőled egy szívességet. Oké? - hajoltam le hozzá, hogy arcunk egy szintben legyen.
- Mit akarsz kérni, Harry? - kérdezte gyanakvóan.
- Játszd el, hogy a barátnőm vagy - közöltem vele, mire ő hitetlenül elröhögte magát.
- Ez most csak vicc, ugye?
- Nem, Hope, ez komoly. Summer nem száll le rólam. Azt mondtam neki, hogy barátnőm van. 
- És miért pont én játsszam el, hogy járunk? Még csak nem is bírsz... 
- Mert azt mondtam, hogy te vagy a barátnőm - néztem mélyen a gyönyörű kék szempárba.
- Mi? Miért? - pirult el.
- Mert jobb nem jutott az eszembe. Na, eljátszod? - sürgettem. 
- Nem tudom, Harry - bizonytalankodott.
- Nem kell megcsókolnod. Csak játszd el! - mondtam, de látszott rajta, hogy nem győztem meg. - Kérlek, Hope! - szinte már könyörögtem. El sem hiszem, hogy idáig süllyedtem...
- Na jó. De csak pár napról van szó! És nem csókollak meg - ment bele az alkuba. 
- Kösz. Jó fej vagy! - túrtam bele a hajamba megkönnyebbülésemben.
A többi óra eseménytelenül telt. A tanár engem akart szivatni matekon, de nem voltam hajlandó kimenni a tábla elé. A végeredmény úgyis ugyan az a jegy lett volna. 
 Órák után rögtön haza akartam menni, de eszembe jutott Hope. Mi van, ha újra megtámadják? 
- Hope, gyere! - húztam el Tresh-éktől. 
- Harry, nem zavar, hogy épp beszélgettem? - förmedt rám. 
- Nem - vigyorogtam. - Most pedig hazaviszlek. 
- Minek? - értetlenkedett.  
- Hogy meg ne támadjanak. És ez ezentúl mindig így lesz, törődj bele.
- Nagyszerű... - mondta unott hangon.
- Mi van? Nem is örülsz? - röhögtem.
- De, nagyon. Indulhatnánk? - bökött a kocsim felé.
 - Most miért vagy olyan bunkó? Csak nem akarom, hogy az legyen, mint tegnap - mondtam, miközben London utcáin autóztunk.
- Én vagyok a bunkó? Ez most komoly? Nem tudok rajtad kiigazodni, Harry. Egyszer bunkó vagy, aztán strébernek nevezel, most meg meg akarsz védeni? 
- Na ide figyelj! - kezdtem a bele a mondanivalómba, de belém fojtotta a szót.
- Nem Harry, te figyelj ide! Mégis mit képzelsz magadról? Velem te ne játssz! - nézett mélyen a szemembe.
- Ne fojtsd belém a szót még egyszer, megértetted? - kiabáltam, mire összerezzent. Még én is meglepődtem a hangszínemen. - És mi az, hogy ne jászak veled? Én nem játszok. 
- Miért kiabálsz? - motyogta.
- Mert felbasztál.
- Megérkeztünk. Kösz a fuvart! - szállt ki a kocsimból és becsapta maga után az ajtót.
 Egyébként három utcányira voltunk még a házuktól...
- Ne csapd be még egyszer azt a kurva ajtót! - kiabáltam, de szerintem nem hallotta.
 Hazaérve rögtön a szobámba mentem. Nem volt kedvem beszélgetni senkivel, csak üvöltő rockzenét hallgatni.
Szobám sötétjében azon gondolkodtam, hogy miért húztam fel magam annyira azon, amit Hope mondott. Normális esetben nem érdekelt volna más véleménye. De Hope esetében minden más. Nem tudom mi van velem.... 

*D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése